T25 Művészeti Galéria és Közösségi Ház

Az épület története szorosan kapcsolódik a nagyatádi közoktatás történetéhez. Előzmények: 1778-ból származik az első írásos adat arra vonatkozóan, hogy katolikus elemi iskola létezett a településen. 1815-ben, szintén található feljegyzés róla egyházlátogatási jegyzőkönyvekben. Az eredeti épületet „két szobásként” írják le, melyből az egyik szoba az iskolamester (tanár) lakhelye. Erre hivatkoznak „az első iskolaként”. 1873-ban ezt a katolikus elemi iskolát községi jellegűvé alakították át, majd 1900-ban állami fenntartású lett. (Ez kb a most üresen álló „régi-új” OTP helyén állt. A jelenlegi Mártírok u. és a Széchenyi tér sarkán. Mellette lett a kántorlak később – ami aztán a Plébániahivatal lett, míg Horváth Lóránt plébános idején el nem adták.) – Akkoriban ez Iskola utca volt. Itt volt a Zsinagóga és az Izraelita Iskola is – valahol a jelenlegi Árpád Iskola helyén…Ugyanebben az évben, 1900-ban dr. Dolenecz József író-ügyvéd 1200 kötetet ajándékozott volt iskolájának, ezzel megalapozva az iskolában működő iskolai (nép)könyvtárat. Kezdetben Müller Ferenc (kb. 1872-től), Márkus Sándor (1872-1874), Sipos György (1880/81), Kutor Antal (1881-től) Szondy Pál (1881-től) tanítottak itt. Hitoktatók voltak: Szemanyi Ágoston (1872-74), Koronczky Kálmán (1880/81), Simon Sándor (1881). Az 1900-as években az iskola igazgatójának Szondy Pált tekinthetjük.

Tallián Andor főszolgabíró, dr. Noszlopy Gáspár ügyvéd és Knapp László bíró szorgalmazására 1902-ben készült el az akkori szinten nagynak számító 6 tantermes új iskolaépület a Széchenyi téren. Korai eklektikus stílusnak lehet tekinteni. Abban a tanévben a tanítás is ott indult el. Egyik forrás szerint az első évben Szondy egyedül vitte az iskolát, majd Müller Ferenc és Kutor Antal segített neki. Később, ahogy a tanulók száma bővült, a tanári kar is növekedett.

Az 1903-ban indult Polgári Fiúiskola is ebben az épületben volt kénytelen megkezdeni az első tanévét. (Párhuzamosan használta tehát az elemi és a polgári iskola ekkor. Kutor Antal ott is tanított.) Később a második tanévre a polgári fiúiskola már megkapta a régi katolikus elemi iskola épületét. (A Mártírok u. épületet.)

Rövid ideig az első iparostanonc iskola képzései is kaptak itt helyet egy forrás szerint. (Ez lehet téves, mert Selmeczi Miklós visszaemlékezése szerint: a tanonciskola a polgári fiúiskolában volt… Sajnos a lelkes, bár nem túl alapos helytörténeti írók olykor keverték az iskolákat.)

Az 1930-as években az Állami Elemi Iskola 3000 kötetes könyvtárával a város legnagyobb könyvgyűjteményét tudta magáénak.

1945-ben szűntek meg az elemi- és a polgári iskolák. Ekkor kezdődött az új iskolatípus az általános iskola megszervezése. A gyakorlatban ez az elemi- és a polgári iskolák a háború után megmaradt ingatlanjainak, tárgyi eszközeinek és személyi állományának összevonását jelentette. I. számú Általános Iskola néven működött az összevont volt elemi- és polgári fiúiskola 1951-ig, amikor is egyesítették az addig II. számúként működő volt elemi- és polgári katolikus leányiskolával. Az összevonások mellett az államosítás is megtörtént. (Több ütemben, hiszen az egyesületi iskolákat korábban államosították, mint az egyháziakat.) Koedukált osztály azonban először csak 1959-ben indult

Selmeczi Miklós visszaemlékezése szerint:
„Az iskolaépületek is károsodtak [háború alatt a front a városban sokáig megállt]. A volt Polgári iskola [Mártírok utcája-Széchenyi tér sarka] hasznavehetetlenné vált, a kidőlt falát ugyan helyrehozták, a bútorok egy része is megmaradt. Tanítási célra alkalmatlan – mondta a hivatalos verzió, de később, ha a szükség úgy hozta, itt is tanítottunk. A Széchenyi téren lévő un. Fiúiskola [Állami Elemi Iskola] a háború végén hadikórház volt. A tető erősen megrongálódott, de 1945 szeptemberében megkezdődött a tanítás. A felújítása 1950-ben fejeződött be. A leányiskolát [Baross utca] a front alatt menekültek lakták. A tornaterem mögötti kertben még 1953-ban is a menekültek sírjait gondozták a gyerekek. Ez volt a helyzet.”

1953 – 54 A Gimnázium alapításának első évében az Általános Iskolához tartozott. Az oktatás is az iskola épületeiben folyt. „A helyzet kényszerítette ki, hogy a Fiúiskola egyik tantermében kezdtük a tanítást, bízva a népi mondásban: ahol kilenc gyerek elfér, ott jut hely a tízediknek is. A volt polgáriból áthozott négyszemélyes padokkal rendeztük be az emelet egyik tantermét.” – Semleczi Miklós – akkori igazgató visszaemlékezése.

Az 1960-as évekig három helyen a Baross utcában (a jelenlegi Bárdos helyén), a Széchenyi téren (a polgári- valamint az elemi iskola épületeiben) folyt az oktatás.
(1961-ben a Baross utcai zárdaépület helyén 4 tantermes új épületet emeltek, majd 1966-ban készült el az új 12 tantermes szárny a régi mellé. Így a régi elemi iskola némileg felszabadult.)

Későbbi hasznosítás:

1968 – 1973 Zeneiskola működött az épületben. 4 tanárral, zongora-, hegedű- és szolfézs tanszakok működtek.

1974 – 2011 Kisegítő Iskola (1987-től 4. sz. Általános Iskola, 1996-tól Éltes Mátyás Ált. Isk. néven) működött az épületben.

A Művelődési ház épületének felújítása alatt a Városi Televízió Stúdiója és az NKSK irodái működtek itt egy rövid ideig. Később próbatermek voltak bent a helyi zenekaroknak.

Jelen:
A művészeti galéria részben Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész, dr. Nagy Miklós fotóművész, Ország László festőművész, Varga Géza Ferenc szobrászművész és Polák Judit alkotásait mutatja be. Másrészt Mezey Mária Magdolna és Kraumann Erik festményei, valamint Frank Eszter kerámiái láthatók benne. Ugyancsak megtekinthetjük a galériában Durgó Tibor fotóit és Rumi Attila alkotásait.
A T25 helyet ad továbbá egy nyomdatörténeti kiállításnak, egyebek között egy tradicionális könyvkötő műhely tárgyi emlékeibe is bepillantást nyerhetünk. A Bertók-emlékszoba a Kossuth-díjas költő miliőjét és szellemi hagyatékát őrzi. Az egykori Nagyatádi Menekülttábornak állít emléket az eM Soós György fotóiból létrehozott tárlat.