A Széchenyi tér és a Kossuth utca sarkán található, ma is működő Nagyatádi Nyomda Kft. története több mint másfél évszázada kezdődött. Az 1939-ben kiadott „Dunántúli vármegyék” című könyv 670. oldalán található adat szerint Nagyatádon már 1859-ben működött Benyák Ferenc könyvkötészete, mely az alispáni iratokban foglaltak szerint öt személyt foglalkoztatott.

Benyák Ferenc apja a szétvert napóleoni sereg katonája volt, aki a visszavonulás alkalmával a Győr melletti Bőny községben rekedt, s ott megtelepedett. Fia 1848 és 1853 között Győrben tanulta ki a könyvkötő mesterséget, majd kiváltva a vándorkönyvet, Kaposváron, Benkő János könyvkötő mesternél kapott munkát. 1858-ban mestere lányával, Benkő Máriával kötött házasságot, akivel a következő esztendőben Nagyatádon telepedtek le, s Benyák Ferenc még abban az évben bejegyeztette könyvkötészetét a településen. 1875. július 26-án megszületett fia, Benyák János, aki a nagyatádi nyomdászat legmeghatározóbb alakja lett.

1886-ban Günsberger Antal kereskedő és temetkezési vállalkozó minimális gépparkkal rendelkező nyomdát alapított, amit 1905-ben, teljes berendezésével együtt eladott Benyák Jánosnak. Benyák – bár a könyvkötő mesterséget kitanulta édesapjától – nyomdász végzettséggel még nem rendelkezett, így vizsgájának letételéig az üzemet egy Kanizsáról hívott szakképzett nyomdász vezette.

A nyomda a Zrínyi utcából a Széchenyi térre költözött, de a saroktelket, ahol a mai nyomda található, csak később vásárolta meg Benyák János.

Kezdetben az üzemnek kevés dolgozója volt. Egy szedőgépmester, egy ipari tanuló, valamint a megrendelt munkáktól függően egy vagy két könyvkötő. Benyák nyomdájának megrendelői körét kezdetben a környék tehetősebb rétege képezte. Gazdasági nyomtatványokat, kimutatásokat, lakossági igényeknek megfelelően plakátokat, röplapokat, névjegyeket, meghívókat készítettek. Továbbra is megmaradt, sőt erősödött a könyvkötő részlegük is. Az imakönyvek kötése a 30-as évekig jelentős bevételi forrást jelentett a család számára.

Benyák János fiai, József és Jenő apjukhoz hasonlóan szintén a nyomdászmesterséget választották, velük a családi vállalkozás tovább erősödött. Előbbi az ügyvezetésért lett felelős, utóbbi elvégezte az iparművészeti főiskolát, és az 1920-as évek végétől ő határozta meg a nyomda művészeti arculatát.

A Benyák család

1927-ben Benyákék megállapodtak a cérnagyári termékek csomagolóanyagainak nyomdai kivitelezéséről. Mivel a cérnagyár elvárta az igényesen tervezett, színes címkézést, a nyomda a géppark komoly fejlesztésébe kezdett, és szolgáltatási körét is folyamatosan bővítette. 1939-ben Benyákék már átlagosan negyven főt alkalmaztak: 3 szedőt, 3 gépmestert, 1 tanulót, 4 berakónőt, 1 tanulólányt és 25-30 segédmunkást. A 40-es évekre a Benyák-nyomda a legnagyobb kapacitású vidéki nyomdává nőtte ki magát Somogy megyében.

A nyomda 1905-től az 1949-ben végrehajtott államosításig volt a Benyák család tulajdonában.