Atád Áruház épülete – egykori Korona szálló és egykori Ezüst Kancsó

A kiegyezéstől kezdődően egészen 1945-ig a források szerint pezsgő kulturális élet volt. Ebben az időszakban működött a Nagyatádi Casino, a Szabad Lyceum Egyesület, a Napközi Otthon Egyesület, a Nagyatádi (Keresztény) Iparos Ifjúság Önképző Egyesülete, az Izraelita Jótékony Nőegylet, a Nagyatádi Polgári Olvasókör, a Kereskedők Köre, Köztisztviselők Társasköre, a Gazdakör, a Filléregylet (korábban Krajcáregylet) és még néhány kisebb rétegérdeket képviselő egyesület, társulat. Egyetlen problémájuk volt csak: a településen nem volt alkalmas hely székháznak. Pénzük pedig sohasem volt saját székházak építésére. Egyéb alkalmas hely nem lévén – téli időszakban a Korona Szálló és Étterem – (későbbi nevén Atád Áruház és az Ezüstkancsó kereskedelmi és vendéglátó komplexum) – nagytermében vagy a Mátyás Vendéglőben, nyáron pedig ezek kertjében tartották összejöveteleiket. (A Korona kertje az a terület volt, ahol ma a játszótér, illetve Bencsik István Lovacska c. szobra van.)

Hajdu Zsolt szerint 1860 körül az épület az uradalom részeként épülhetett. (Biztos forrásaink nincsenek, legelső írásos forrásaink is, mint létező épületet írják le.)

A Korona Szálló híres és hírhedt volt a sajtóban. Már az 1900-as évek elején is megtalálható a politikai mellett a bulvár híradásoknál is:
„Elvágta a nyakát? A nagyatádi Korona vendéglőben alkalmazott mészárossegéd (nevét elfelejtette megírni a tudósító) tegnap délelőtt fél 12 órakor az izraelita temető mellett elvágta a nyakát. A tudósító azt sem írja, hogy borotválkozás közben, vagy öngyilkossági szándékból, hogy él-e még a sebesült, vagy egy angoltapaszszal kibékítette megsértett nyakát s most tovább vágja a húst a mészárszékben, avagy a nagyatádi temetőben pihen a boldogtalan.”

1909-ben:
„Simongát község környékén, mint csaknem minden pontján Somogy megyének rettenetes rablógarázdálkodást visznek véghez a kóborcigányok. A csendőrök lázasan nyomozzák a rablócigányokat és két csendőr tegnap végre elfogott négy kocsi kóborcigányt. A cigányok ellentállás nélkül megadták magukat.
A csendőrök Nagyatádra akarták vinni a négy kocsi cigányt. E célból a karaván férfi tagjait leszállították a kocsikról és a kocsik mellett kisérték őket. Az aszszonyok, leányok és gyermekek fennmaradtak a szekereken és ők hajtották a lovakat. A menet zavartalanul haladt előre, a két csendőr minden nehézség nélkül terelte a négy kocsi cigányt Nagyatád felé.
Szerencsésen és minden baj nélkül elértek Nagyatádig. A községben azután a cigányok egy kis meglepetésben részesítették a két jóhiszemű csendőrt. A nagyatádi Korona-szálló előtt négy felé terjed az utca, négy irányban vezet az út. Amikor a cigányok a Korona-szálló elé értek, mintha csak összebeszéltek volna, a férfiak villámgyorsan fölugráltak a kocsikra és közévágva a lovaknak, a négy kocsi sebes vágtatással tűnt el a négy utca irányában. A két csendőr kínosan meglepődve, tanácstalanul állott az út közepén és fogalmuk sem volt róla, hogy a négy vágtató kocsi közül melyiket vegyék üldözőbe. Ha az egyik után sietnek, akkor a másik hármat szalasztják el, ha egyszerre kettő után futnak, a másik két kocsi rabló menekül. Mind a négy után, — tekintve, hogy csak ketten voltak, — nem mehettek, így gondolkozhattak a csendőrök, mert a problémát végre is úgy oldották meg, hogy — nagy zavarukban — egyik kocsi után sem mentek s mind a négy kocsi rablócigány elmenekült.”

1913:
„A simongáti uradalom erdőirtói vasárnap Nagyatádra mentek mulatni. A Korona-vendéglőbe tértek be, ahol Nordics Rade 12 sörös poharat földhöz vágott. Amikor Kertész Adolf vendéglős az összetört poharak árát is követelte, a horvát munkások vad dühvel rontottak rá és talán agyon is verik, ha a válságos pillanatban néhány atádi és henészi ember segítségére nem siet. A garázda horvátok erre megszöktek a korcsmából. Kettőt közülök azonnal elfogtak. A többiek ellen is megindították az eljárást.”

1910-ben itt tartotta a 48-as gazdapárt a helyi gyűlését, melyen ismételten jelölték a párt elnökét, nagyatádi Szabó Istvánt képviselőnek.

1913-ban a Korona szálló emeleti nagytermében mutatták be Nagyatádon az első mozifilmet.

1920 után épült a Szálló folytatásaként a Mozi – Lelbach Keresztély tulajdonában volt, 320 fős férőhellyel. Özv. Trattner Mátyásné üzemeltette bérlőként 1926-tól. 1932-ben vetítették itt Nagyatádon először hangosfilmet: a Hypollit a lakájt.
1931-ben is politikai rendezvények színtere volt. dr. Berki Gyula tartott kampánybeszédet a kertben, ahol a híradások szerint több, mint ezer ember hallgatta őt.

1935-ben a Korona Szállót Weisz Adolf üzemeltette.

Államosítás után a Korona Szálló korábban is kulturális célokat szolgáló helyiségeit foglalta el a művelődési ház, a mozi és a könyvtár (a könyvtár 1952-1966 között működött az emeleti termekben.)
1971-ben 3 éves átépítés után nyílt meg az Ezüstkancsó és az Atád Áruház. Az Ezüstkancsó nevet Takáts Gyula „Színház az Ezüstkancsóban” c. művéből kapta, amiben az író így nevezte el a Korona Szálló fiktív verzióját.
Az Ezüstkancsóban játszott Horváth Ferenc és népi zenekara élőzenét minden este 6-tól zárásig. Az alsó szinten bisztró, bár és különterem volt megtalálható. A Bárban zenélt az Aracsy-Farkas duó. A vendéglátó egységekben összesen 200 vendéget tudtak fogadni.
Az emeleten 10 szobában 26 vendéget tudtak elszállásolni, két és háromágyas szobák voltak.
„A bár kivételével másodosztályú szolgáltatást biztosítanak harmadosztályú, szolid árak mellett”. – Írja a megnyitáskor a Somogyi Néplap. A szálloda rész a „C” kategóriába sorolódott, így a kétágyas szoba ára egy éjszakára 80 Ft volt.
Az Atád Áruház szintén két szintes lett. Az alsó szinten az élelmiszerek, háztartási cikkek, üveg- és porcelán áru volt megtalálható, az emeleten lábbelik, vas-műszaki cikkek, aprócikkek (szórakoztató-elektronikai cikkek) voltak. Az ÁFÉSZ üzemeltette.
„Nagyatád legmodernebb üzletháza és vendéglátó kombinátja.” – írták róla 1971-ben. Színes neonreklámjaival „nagyvárosi” hangulatot hozott a belvárosba.

A rendszerváltás után az épület az Áruház jellegét többé-kevésbé megőrizte, ma is hasonló funkcióval rendelkezik. A szálloda rész megszűnt – de „kocsma” szinte folyamatosan üzemelt az alsó szinteken.